Lea Petrova

Név: Lea Nadia Petrova
Becenév: Lea, Nad
Nem:lány
Kor: 17
Születési hely, idő: 1993, március 6
Mely közösségbe tartozik karaktered: ének szakos diák,

Jellem: Lea egy eléggé érdekes jellem. Vagyis inkább nem is érdekes, hanem bonyolult. Vannak olyan személyek, akikért tűzbe menne, és akikkel egy angyal, és vannak, akiket meg tudna ölni. Neveltetése miatt tökéletes modorral rendelkezik, de ettől eltekintve néha kibújik belőle a sárkány, és olyankor menekülni kell, mert a sárga földig leordít. Nagy népszerűségnek örvend, és ennek köszönhetően eléggé öntelt is. Tisztában van az értékeivel, ki is használja azokat.

Kinézet: Magas, karcsú, szőke hajjal és igéző barna szemekkel. Általában nőiesen öltözködik, mindig a legújabb divat szerint. Alig sminkeli magát, épp csak egy kicsit, hiszen anélkül is tökéletes.

Előtörténet: -

Szerepjátékos példa: Pördültem egyet a tükör előtt. Nem tudom mi ütött belém, nem szoktam én így viselkedni. Meg kell hagyni, ruhákat se sűrűn hordtam, csak bálokba, magas sarkút meg oda is csak vonakodva. Most mégis úgy néztem ki, mint egy lány. Ne, ne nézzetek hülyének, tisztában vagyok vele, hogy leányzó vagyok, pusztán nagyon ritkán hordok még szoknyát is, nem hogy ruhát. Még egyszer megpördültem a tengelyem körül – nekem olyanom is van – és a tükörképemre mosolyogva a kezemre pillantottam. Igen, az a kicsinek nem mondható gyűrű az oka felhőtlen boldogságomnak. Végre hivatalosan is mennyasszony vagyok, nem pedig barátnő. Annyiszor láttam már ezt a gyűrűt, és Vic is ódákat zengett már róla, de sosem gondoltam, hogy ilyen jól fog állni a kezemen. Még egyszer utoljára magamra mosolyogtam, meggyőződve, hogy semmi nincs a fogamon, és felkapva a bolerómat meg kiléptem az ajtón.
Azt beszéltük meg Vickel, hogy a kviddicspályán találkozunk, és onnan indulunk majd. Igazából tíz perces késésben voltam, de nem zavartattam magam, szépen lassan, teljesen nyugodtan lépkedtem kifelé. Alapból késő ébredtem fel, így képtelenség lett volna időben odaérnem. Áldom drága barátnőm eszét, mert kitallta a csak neki ébresztős ébresztőórát, ami abból állt, hogy a párnája alá tette este, és így csak ő hallotta, és nem vert fel engem is hajnali fél hétkor. Levakarhatatlan mosollyal léptem ki a tölgyfa kapun, és indultam el a kviddicspálya felé. Meséltem már, hogy én is a csapatban vagyok. Bizony, drága bátyám – átkozom azt az öt percet – rávett, hogy jelentkezzek hajtónak, és győzzem le a félelmem. Hát megtörtént, és bevettek. És hogy miért nem voltam ma edzésen. Mert ezen miért nem kellett részt vennem, még csak betanuló vagyok, suli után oktat néhanapján Lily. Már messziről kiszúrtam Scorpot, meg a testvéremet, és intve nekik folytattam utam. Most nem hozzájuk jövök, nem fogok belopózni a fiúk öltözőjébe, és meglepni a vőlegényem. De furi ezt így kimondani.

Két perc múlva értem oda, és belépve megpillantottam a lehajtott fejű Vicet, amit nagyban törli a haját. Ha gonosz lennék, nyomnék eget a fején, és pont elesne, de nem vagyok gonosz, legalábbis vele nem. Ő az a személy, akiért még Nagy Vé elé is kiállnék megvédeni. Nem tudom, mi lenne velem nélküle. Pont mint valamelyik nap, az őrjáraton. Ha nem mondja, hogy majd ő meg a bájitaltanterembe, biztos megölök valakit. Szerencsére ezt elkerültük, így nyugodtan tértem nyugovóra. Megálltam előtte csípőre tett kézzel, és mosolyogva figyeltem. Direkt úgy álltam, hogy tökéletes rálátása legyen a kezemre, és félredöntöttem a fejem.
- Na, jó sógornők leszünk? – Tettem fel a teljesen lényegtelen kérdést. Hát már hogyne lennénk azok, hiszen legjobb barátok vagyunk. Már csak az kéne, hogy ő összejöjjön James- szel. Tudom, hogy nem szereti, és hogy pusztán barátok, és én sem akarok neki rosszat, mégis úgy érzem, hogy ők összetartoznak. Leültem a padra, és türelmesen vártam, hogy megszárítsa a haját, és elindulhassunk végre. Nem mintha neki nem kellett volna rám várnia, de hát ki emlékszik már arra. Megpiszkálva a gyűrűmet mesélni kezdek, és nagyokat vigyorgok.
- Annyira aranyos volt. És képzeld, azt mondta szeret. Sosem mondta még ezelőtt, mindig csak én mondtam neki, és most ő is. Annyira boldog voltam Vic. Meg még most is az vagyok.– Hangom még most is izgatott, pedig már nem kéne, az legyen. Csak az kéne még, hogy az anyja azt higgye, nem vagyok komoly, mert akkor fuccs az egésznek


hozott hsz, TITF-ről

ELFOGADVA!
--------------
imádtam a szerepjátékos példádat. *.* foglalj avatart és irány a terep.