Név: Alexis Smith
Becenév: Alex, Lexy, Szöszi
Nem: nő
Kor: 16
Születési hely, idő: New York, 1995. 10.01.
Mely közösségbe tartozik karaktered: tánc szakos diák
Jellem: Nem lehet nyugodt személynek mondani, szinte mindig pörög, sosem nyugszik le. Jó humora van, szeret másokat megtréfálni valami őrültséggel. Imád táncolni, ami abban is megmutatkozik, hogy még sétálás közben is forog meg szökdécsel. Eléggé makacs, nem lehet lebeszélni a saját hülyeségéről sem. Mindenkihez úgy viselkedik, ahogy vele, de megpróbál mindig kedves és nyitott lenni. Nincsenek ellenségei, csak azok, akik nem szeretik Őt. Nehezen lehet kihúzni nála a gyufát, de ha ezt a merész húzást valaki megteszi, akkor tör és zúz. Viszont Ő mindig hamar felidegesít másokat a túlzott kíváncsiságával és a megállíthatatlan vidámságával. Ha hibázik, elesik, vagy hasonló „balesetet” elvét, akkor nem csügged le, hanem nevet. Ha bal lábbal kel fel, akkor bárkivel tud flegmán viselkedni. Nem mondhatjuk komolynak, de ha kell, akkor nyugton marad, és figyel.
Kinézet: Tejfölszőke, középhosszú, hullámos, néha egyenes hajú lány, tengerkék szikrázó szemekkel, hófehér bőrrel és eltünthetetlen vidám mosollyal. Eléggé magas, 173 cm. Alkata éppen megfelelő, se nem túl vékony, se nem túl dagi, egyszóval egészséges, 54 kg. Ruháiban leginkább a sötét színek dominálnak, mint a fekete és a sötétkék. Néha színeset is vesz fel, de az nem valami gyakori eset. A szoknyáktól egyenesen rosszul van, marad a jól megszokott rövidnadrágnál. Ha valaki rózsaszín ruhaneműt ad neki, ezt inkább a kutyájának ajándékozza, mert az a „cicababáknak” való. Cipők terén a lapos talpukat szereti, általában tornacipőt vesz fel, de előfordul, hogy felkap egy sportcipőt. Nyáron papucsot hord, lehetőleg lábujjközepeset. Gyakran és erősen sminkeli magát, de csak szemhéjfestékkel.
Előtörténet: Szia heló! Nem ismersz? Kíváncsi vagy rám? Megértem, nagyon jó pofa vagyok, mi? Na, de a viccet félretéve… Nem hazudok, azt nem lehet félre tenni… De egy kis komolyságot erőltetve a témába, mesélek egy kicsit magamról, ha érdekesnek tartasz. És lécci tégy úgy, mint ha nagyon érdekes és eseménydús lenne a sztorim, mert hidd el, nem az!
Na, szóval, ott tartottunk, hogy elkezdtem bevezetni a történetem. 1995-ben születtem egy New York nevű városban, gondolom már hallottál róla. Érdekes is lenne, ha nem… Gondolom, érdekel, hogyan kerültem én ide, de ezt is megtudod majd.
Nem vagyunk valami nagycsalád, egyke gyerek vagyok, de hálát is adtam istennek, hogy ez így történt. Anyám nővére gyakran elhozta hozzánk a kislányát, aki most 11 éves, és teljesen kikészítettek a gyerekkel. 4 éves koráig nem volt normális, nos, azóta nem szeretem a kisgyerekeket.
Édesapám egy felkapott irodai cégnek a vezetőségében dolgozott, anyám pedig a divatvilágban találta helyét. Mivel mindketten dolgos emberek voltak, csak aludni jártak haza, ezért én egyedül jártam iskolába.
Mivel csak tíz éves koromig éltünk New York-ban, nem igazán tudtam rendes barátságot kötni, sőt, akkor még zárkózott és csendes voltam, nem olyan, mint most. De akkor jobban foglalkoztam a tanulással, mint a haverokkal. Egész napos szabadságomat azzal töltöttem, hogy a parkban sétálgattam meg tanultam.
Egyik nap apám és anyám is hamarabb értek haza, mint szoktak. Bejelentették, hogy jövő héten költözünk Maryland-be, mivel a cégük is helyet változtat (furcsának találtam, hogy mindkettő).
Itt kezdődik az Igazi életem.
Miután megérkeztünk új otthonunkba, ment minden a rendes kerékvágásba, Be volt zsongva az új iskola miatt. Mivel az új helyszín, az új környezet valahogy megváltoztatott, sokkal nyitottabb lettem mindenki felé. Barátokat szereztem, elkezdtem táncra járni, kevesebbet töltöttem otthon, inkább a városban csavarogtam egész álló nap.
Miután végeztem az általánossal, kiharcoltam a szüleimnél, hogy ne tudós iskolába adjanak be, hanem egy Táncszakra. Mivel versenyeim, díjaim és kitüntetéseim voltak, bökkenőmentesen felvettek. Teljesen más ide járni, sokkal jobb minden. Igazi bulik, jobb társaság. Persze nem minden úgy ment, ahogyan én akartam.
Vidám, pattogó viselkedésem nem mindenkinek tetszett.
Amelie, az iskolánk egyik ének szakos diákja, hamar megutált, még én sem tudom, hogy miért. Nem vagyok valami utálkozós és ellenségeskedő típus, de a gyűlölet kölcsönös. Nem szeretem a díváskodó plázacicákat, sem a utánfutóit. Beszélni is rossz róla, mert a végén még viszont látom a reggelimet.
De az iskola nem csak ellenségeket szerzett nekem.
Legjobb barátnőre is találtam Lisett Evans személyében. Tökéletesen egyet értünk mindenben, mint ha magamat látnám barnában. Tökéletes barátnő, szinte már a nővérem. Mivel az Ő szülei délután és éjjel dolgoznak, gyakran alszok náluk, teljesen összenőttünk.
Ennyi lenne az én életem, ha kíváncsi lennél rám –nem hiszem- akkor keress fel a sulinkban!
Szerepjátékos példa: -
Tárgy: Alexis Smith 
Csüt. Júl. 07, 2011 12:07 pm
