Farrah Kenway

Név:Farrah Kenway
Becenév:Farrah, Far
Nem:lány
Kor:16
Születési hely, idő:1995.05.30
Mely közösségbe tartozik karaktered:Tánc szakos diák

Jellem: Kedves lány vagyok a barátaimmal, meg a szeretteimmel. Igen, azért őket említettem, mert az idegenekkel kicsit távolságtartó is tudok lenni, bár ez az első benyomástól függ. Vannak olyan ismerőseim, akiket nem igazán bírok. Ott van Emily. Azzal a kis kígyóval elég bunkó is tudok lenni, bár az nem az én stílusom. Sokak jókislánynak mondanak, de tudok másmilyen is lenni. Ha kell, még verekszem is. Jártam karatézni, szóval nem egy nagy tudomány péppé verni egy kis plázacicát. A türelmem sem végtelen. De alapjában véve egy kedves, vicces, érzelmes lány vagyok. Ahhoz, hogy a "sötét oldalamat" is megmutassam, ahhoz valami nagyon durva dolgot kell tenned. Mondjuk elég Emily-nek lenni.

Kinézet: Átlagosnak mondom magam, de sokak szépnek tartanak. 165 centi vagyok, szóval nem egy égi meszelő. Daginak sem mondanám magam, a magam 48 kilójával, de azért az anorexiánál sem tartok, mert tudom, hogy hol a határ. Sminkelni nem nagyon szoktam, maximum felteszek egy kis alapozót, meg szempillaspirált, de semmi többet. Hosszú, szőke hajamat általában kiengedve hordom, néha hajpánttal díszítem, de az elég ritka. Öltözködés téren a kényelmesre törekszem. Persze nem vetem meg, ha egy ruha jól néz ki, de fő a kényelmesség. Nem vagyok cicababa, szóval nem rózsaszín az egész ruhatáram. Imádom a farmerokat, a divatos felsőket, de nem vagyok márkamajom sem. Nyáron általában lengébben öltözöm. Előnyben részesítem a rövidnadrágot, meg a halásznadrágot egy-egy egyszerű ujjatlannal. Cipő téren sem vagyok kényes. Szeretem a sportcipőket, a papucsokat, de a magassarkú nem épp a szívem csücske.
Nagyjából így nézek ki, így öltözködöm, de ha többre vagy kíváncsi, akkor találkozzunk.

Előtörténet: Hát, hol is kezdjem? Azt hiszem az elején fogom. Egy szép nyári napon jöttem világra, 1995 júniusában. Átlagos családba születtem, átlagos szülőkkel, egy báttyal. Szüleim Kevin és Anne Kenway, a bátyám pedig Taylor, 19 éves. Ő mindig mindenben mellettem áll és úgy félt, mintha valami kincs lennék. A szüleimtől is óriási odafigyelést kaptam mindig. Anya próbált mindig mindent megadni, még ha össze is kellett húznunk a nadrágszíjat. Nem keres valami sokat a fodrász melóból, de elő tudta mindig teremteni, ami valaha is kellett. Apám segítségére mindig is számíthattunk, bár ő sem egy álomszakmával rendelkezett, ő csak egy egyszerű baseballedző. Legalábbis nekem nem álomszakma, viszont ő mindig is imádott a srácokkal edzeni. Néha ki is mentem a meccseikre, és egész ügyesek. A bátyám is a csapatban játszik és ő se nyomja rosszul.
Szépen lassan felcseperedtem és már 8.-os voltam. Ekkor nagyon megváltoztam. Hirtelen a kamaszkor magával ragadott és lázadó lettem. Teljesen kifordultam magamból. Olyanokkal kezdtem barátkozni, akiket azelőtt nem is ismertem. Ellógtam otthonról, nem mentem haza estére, buliztam. A szüleimmel is teljesen másképp viselkedtem. Feleseltem, ingerült voltam velük, sosem volt jó, amit csináltak. Egy szóval elkezdtem kamaszodni. De nagyon. A tanulmányi eredményem sem volt valami fényes az utolsó évben. A tanárok reakciói is meglepőek voltak, nagyon csodálkoztak rajtam. Egyfolytában szívattak, hogy térjek már észhez, de nem igazán sikerült nekik. Nem csináltam házit, kezdtem tök bunkó lenni. A karate-edzéseimről is mindig elkéstem. Táncra se jártam időre, hanem inkább a barátaimmal csavarogtam valahol. Kezdtem elhanyagolni magam. Taylor próbált különböző módszerekkel észhez téríteni, de neki sem sikerült. Vele is egyre bunkóbb lettem. Mintha kiszökött volna belőlem minden, ami azelőtt megvolt bennem. Semmi emberségesség, semmi tisztelet a másik iránt, semmi, ami a régi Farrha-ra emlékeztetett volna. Évvége felé kezdtem kicsit visszavenni. Legalább a különóráimról nem késtem el, viszont a tanulmányaim még mindig nem voltak a csúcson. Megvolt a ballagás, meg vége lett minden hercehurcának és nyáron még midig az „új Farrah” voltam. Lusta voltam mindenre, semmit sem voltam hajlandó megcsinálni. Aztán jött a szeptember, új suli, új emberek, új tanárok. Az első egy hétben egyből kicseréltek. Mintha kiszippantották belőlem a gonosz Farrah-t és újra a jó tört volna fel belőlem. Ismét a régi voltam. A tanulmányi eredményem is egyre jobb lett. Kezdtem barátokat szerezni és ellenségeket is. Megismerkedtem egy csomó jófej sráccal, meg csajszival, de akadt egy pár undorító kis kígyó is. Ott van például Emily. Na hát őt inkább ne is említsük. Akkor mondjuk ott van Amanda. Igen, Amanda a legjobb barátnőm. Gimi óta ismerjük egymást, de mintha testvérek lennénk. Ott van még Zac is. Szegény srác, sajnálom igazából, egyszer csak odajött hozzám és elmondta, hogy mennyire odavan értem. Nem tudtam, hogy hirtelen hogy mondjam meg neki, hogy nem lehet semmi köztünk. De aztán sikerült tisztáznunk a dolgot. És akkor ott van Sean. Igen, Sean Evans. Totálisan odavagyok érte. Álompasi. Csak ez az egy szó van rá, hogy álompasi. Nem tudom, hogy ő hogyan érez, ezért is próbálom leplezni az érzelmeimet. Ki tudja, hogy mi lesz még belőle…
Röviden ez lenne az életem eddig, de ha többet meg akarsz tudni, akkor keress meg, vagy légy részese te is a jövőmnek.

Szerepjátékos példa: -